A társas helyzetektől való félelem és a sérülékeny nárcisztikus vonások között lehet átfedés, de a két fogalom nem azonos. Egy 2024-es kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a szociális szorongás egyes embereknél haraggal és impulzivitással is együtt járhat. Az eredmény értelmezéséhez fontos megérteni, mit vizsgáltak a kutatók, és meddig terjednek a következtetéseik.
Milyen mintázatokat kerestek?
Mara Villalongo Andino és munkatársai a szociális szorongás, a harag, az impulzivitás és a nárcisztikus vonások együttjárását elemezték. Látens profilelemzéssel öt eltérő mintázatot azonosítottak. A tanulmány nyilvános összefoglalója szerint az eredmények támogatták egy dühös-impulzív, szociálisan szorongó alcsoport elkülönítését, és összefüggést jeleztek az önbeszámolóval mért nárcisztikus vonásokkal.
Az ismertetés itt a nyilvánosan elérhető absztraktra támaszkodik. A részletes módszertan és eredmények alapján lehetne pontosabban megítélni a vizsgálat korlátait; ebből a rövid összefoglalóból ezért nem indokolt gyakoriságokra vagy egyéni kezelésre vonatkozó állításokat levonni.
Mit jelent egy kutatási profil?
A profilelemzés több jellemző együttes alakulása alapján keres elkülöníthető csoportokat a vizsgált mintában. Ha például a stresszt, az alvást és a munkaterhelést vizsgálnánk együtt, különböző mintázatok rajzolódhatnának ki. Ettől azonban a csoportok nem válnának önálló betegségekké.
A kutatási profil tehát nem diagnózis. Egy ismerősünk indulatos reakciójából vagy egy társas helyzetben átélt szorongásából nem állapíthatjuk meg, melyik csoportba tartozna. A nárcisztikus személyiségzavar megállapítása külön szakmai vizsgálatot igényel.
Mit nem bizonyít az együttjárás?
Az eredményből nem következik, hogy minden szociálisan szorongó ember nárcisztikus vagy indulatos. Azt sem dönti el, melyik jelenség okozza a másikat. Az együttjárás arra ösztönözhet, hogy több szempontból vizsgáljunk egy nehézséget, de nem ad egyszerű magyarázatot minden egyéni történetre.
Egy visszautasítás után például csalódás, szégyen és harag is megjelenhet. Ezek pontos megnevezése segítheti a saját élményünk megértését, és azt is, hogy szakembernek konkrét helyzetekről tudjunk beszélni.
A kutatás helye a hétköznapi beszélgetésben
A „te biztosan ebbe a profilba tartozol” kijelentéssel könnyen személyiségvitává alakítunk egy konfliktust. Több esélyt hagy a tisztázásra, ha a viselkedést nevezzük meg: „Amikor kiabálás kezdődik, nem tudom folytatni a beszélgetést.” A kutatás akkor segíti a megértést, ha pontosabb kérdésekhez vezet, és teret hagy az egyéni különbségeknek.
Források és további tájékozódás
Kapcsolódó írás: Mire való a terápia?
---
Szerző: Bor Zoltán
